Tehenek a messzeségig sorakozva esznek egy gazdaságban

Valóban ártalmatlan a húsfogyasztás? (média reflexió)

A magyar írott és online sajtóban ismét a veganizmus témakörét érintő cikkek láttak napvilágot, ezúttal az állattenyésztés és az üvegházhatás kapcsolatáról. Ezek egy része azonban sajnos részinformációk alapján közelíti meg a témát. Az írást, amelynek eredetije a The Conversation weboldalon jelent meg a közelmúltban, a Magyar Mezőgazdaság, a Qubit, a Figyelő, a Népszava, és a Gardenista is tárgyalta.

A született cikkek némelyike igen lelkesen, helyenként elragadtatva számol be arról, hogy mégsem játszik szerepet a táplálkozásunk a globális környezeti problémák kialakulásában, és az erre vonatkozó állításokat olyan bírálat érte, melynek tükrében teljességgel megalapozatlannak bizonyultak.

De valóban erről van szó? Mi áll ténylegesen a hivatkozott kritika középpontjában?

Frank M. Mitloehner a napokban a The Conversation-ön megjelent új cikkében az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (angolul: Food and Agriculture Organization, FAO) 2006-os, nagy sajtóvisszhangot kapott tanulmányáról így ír: “Azt állították, hogy a haszonállat tartás megdöbbentő módon az emberiség teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 18%-áért felelős. A szervezet azt a lesújtó következtetést vonta le, hogy a haszonállat-tenyésztés többet árt a klímának, mint az összes közlekedési mód összessége.”

A történet háttere

Mitloehner professzor már 2009-ben rávilágított, hogy az összehasonlítás megtévesztő lehet, hiszen az állattenyésztés gázkibocsátásának elemzése során a FAO a közvetlen és a közvetett kibocsátásokat is figyelembe vette, ugyanakkor a szállítmányozásra vonatkozó adat (14%) csak a közvetlen kibocsátásról szól. Ezt úgy kell érteni, hogy az állattenyésztés esetében figyelembe vették az olyan járulékos kibocsátási okokat, mint az állatok feldolgozása vagy a táplálékuk előállítása, míg a közlekedés esetében nem vették figyelembe az autógyártást vagy például az infrastruktúra fenntartását, csak az elégetett üzemanyagot.

Ennek értelmében az összehasonlítás valóban helytelen képet ad a két szektor kibocsátásának viszonyáról. Ez téves megközelítés a FAO részéről, ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy a 14%-os szállítmányozásra vonatkozó adat nem a FAO-tól, hanem az Éghajlat-változási Kormányközi Testülettől (angolul: Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) származik. Habár a FAO-nak ellenőriznie kellett volna, hogy valóban megfelelnek-e az adatok az összehasonlítás kritériumainak, mivel az IPCC-től származó adatokat nem a FAO állította elő, ez inkább tekinthető egy jóhiszemű tévedésnek, mint szándékos félrevezetésnek. Mitloehner professzor eredményeinek 2009 decemberi megjelenését követően a FAO rövid időn belül, 2010 márciusában el is ismerte a tévedést. A FAO munkatársai emellett idén szeptemberben újra cikkeztek a témáról, nem sokkal Mitloehner professzor a magyar sajtó által is átvett októberi cikke előtt. Ezek alapján helytelen lenne arra következtetni, hogy a FAO érdekelt lenne a téves információk terjesztésében, mint ahogy ők maguk is aktívan tesznek azért, hogy a téves összehasonlításokra felhívják a figyelmet, és tisztázzák, miről is szólnak valójában az adatok.

A magyar sajtóban megjelent cikkek sugalmazásával szemben azonban nem igaz az, hogy a FAO Mitloehner észrevételének nyomán módosította volna az állattartásra vonatkozó korábbi 18%-os becslését a jelenlegi 14,5%-osra, illetve hogy a FAO fokozatosan viszakozna a korábbi merészebb állításától. Ahogy azt a FAO a saját weboldalán ki is emeli, az új számadat nem mond ellent a korábbinak, habár azóta sokkal részletesebb számítást és naprakészebb forrásadatokat alkalmaznak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az évek során növekedett a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás illetve az arra vonatkozó becslés, miközben az állattenyésztés továbbra is a 2006-ossal azonos, 7,1 gigatonna CO2 egyenértékre becsülhető, így tehát az százalékban kifejezve mára már kisebb érték.

Káros-e tehát az állattenyésztés?

Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi is a valódi jelentősége a százalékos viszonyoknak? Az kétségtelen, hogy a sajtó figyelmét jobban felkelti egy olyan hangzatos összehasonlítás, amit Mitloehner is kritizál. Azonban a valóság az, hogy a globális felmelegedés és az ökoszisztéma szempontjából az összesített teljes környezetterhelés a meghatározó. Az évi 7,1 gigatonna CO2 egyenérték globálisan is jelentős mennyiség, akár meghaladja a közlekedésből adódó terhelést, akár nem. A FAO százalékos összevetése csak a szemléletességet volt hivatott szolgálni, így a helytelen összehasonlításra vonatkozó kritika is csak a helytelen szemléltetést jelent, de nem azt, hogy például az állattenyésztés kibocsátása elhanyagolható lenne.

Az állattartás környezetkárosító hatása nem kérdéses. Környezeti katasztrófa felé haladunk, és minden rendelkezésünkre álló eszközt meg kell ragadnunk a változás érdekében! Ebben a tekintetben lényegtelen, hogy a közlekedés, vagy az állattartás felelős-e több üvegházhatású gázért. Globálisan ezek a hatások összeadódnak. Mindkettő problémás, nem pedig egyik sem. Senki nem állítja, hogy növényi étrendre váltani magában elegendő a probléma megoldásához vagy, hogy aki ezt megteszi, az nyugodtan élhet más szempontból pazarló életmódot. Valójában egy fenntartható jövő megteremtéséhez mind a táplálkozásban, mind a közlekedésben, és megannyi más területen is jelentősen csökkenteni kell az ökológiai lábnyomunkat.

Fontos azt is tisztázni, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása nem az egyetlen mód, amivel az állattenyésztés a környezetünket károsítja, így csak erre fókuszálva megítélni a globális környezeti problémában foglalt szerepét nem elegendő. Ugyanitt kell megemlíteni a talaj és ivóvízkészleteink szennyezését és az állattenyésztés nagymértékű ivóvíz-felhasználását, illetve az e kettő nyomán is egyre égetőbb globális ivóvíz-készlet problémát, továbbá az erdők kiirtását és a rohamos fajpusztulást, amik mind önmagukban is az ökoszisztéma összeomlásának irányába hatnak. Külön figyelmet érdemel az erdők pusztítása, mert habár a vegetáció irtása ugyan nem növeli közvetlenül jelentősen a széndioxid kibocsátást, de csökkenti a széndioxid légkörből történő megkötését szolgáló növényzetet, ezzel közvetve tovább növelve az üvegházhatást. Az erdőirtás legfőbb okozója pedig az ipari állattartás; például az Amazonas őserdő 1970 óta kiirtott területeinek 97%-át állati takarmány termesztésére használják, mutat rá Sergio Margulis 2004-es tanulmányának 9. oldalán.

Akkor most kinek higgyünk a témában?

Az évek során nem csak a FAO módosította a korábbi számadatait. Amíg Mitloehner 2009-ben még azt állította, hogy a “Egész biztosan tudjuk csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátásunkat, de nem azzal, hogy kevesebb húst és tejet fogyasztunk.”, a napokban megjelent új cikkében már azt állítja, hogy “Ha az Egyesült Államokban élők felhagynának a húsevéssel, akkor is csak 2,6 százalékkal csökkenne a légkör terhelése”. Márpedig a 2,6% sokkal nagyobb előrelépés lenne a korábbi állításban sugallt 0%-hoz képest.

Persze, nincs ezzel baj, hiszen a tudomány éppen azért olyan értékes eszköz a világ megismerésében, mert képes a saját korábbi állításait felülvizsgálni és tökéletesíteni. Az, hogy egy kutató vagy egy szervezet új állításokat fogalmaz meg a korábbiak helyett, még nem ok rá, hogy az eredményeiket hiteltelennek tekintsük. Egyaránt igaz ez a FAO-ra és Mitloehner professzorra is.

Ugyanakkor, ha már egyes kutatók és kutatások hitelességéről ejtünk szót, fontos megnézni, hogy van-e esetleg olyan érdekütközés, amely az adott eredmények vagy következtetések hitelességét megkérdőjelezheti. Ilyen lehet például az a tény, amiről a Kaliforniai UCD Egyetem számol be, hogy Mitloehner professzor 2002 óta 5 millió dollár kutatási támogatást kapott, amelynek 5%-a (kb. 70 millió forint) olyan mezőgazdasági csoportoktól származik, mint például marhahústermelők.

Mitloehner professzor fontos, mindannyiunk jövőjét érintő témával foglalkozik, és mint a rendelkezésünkre álló adatok helyes értelmezéséért dolgozó és felszólaló kutató, tevékenysége hasznos és értékes. Ha csupán saját világnézetünk szűrőjén keresztül tekintünk a bolygónkat érintő globális problémákra, könnyen téves következtetésekre juthatunk. Lehet, hogy a veganizmus melletti érvelés szempontjából “jobban örülnénk”, ha kijelenthetnénk, hogy az állattartás a legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátó a világon, de sokkal fontosabb, hogy egy ilyen lényeges kérdésben pontos és hiteles képet kapjunk. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a témával foglalkozó kutatók eredményeit szájízünk szerinti válogatás nélkül figyelembe vegyük. A klímaváltozás vagy egy közelgő ökológiai katasztrófa kapcsán fontosabb a tisztánlátás.

Tudományos tények vagy személyes vélemények?

Ne essünk abba a hibába, hogy csak azért, mert valaki egyes állításait kutatással és hitelesnek tekinthető adatokkal támasztja alá, rögtön minden állítását hasonlóan hitelesnek fogadjuk el, és elmulasztjuk megvizsgálni, meddig terjed a tudományos tevékenység, és hol kezdődnek az egyéni vélemények és tudományosan már megalapozatlan, szubjektív állásfoglalások. Mitloehner professzor számos olyan állítást fogalmaz meg a FAO jelentésre adott kritikája kapcsán kialakult médiafigyelmet kihasználva, amelyek nem következnek a tudományos eredményeiből, így hát ezeknek az okát kénytelenek vagyunk máshol, például a professzor személyes világnézetében vagy az állattartó ipartól kapott tetemes támogatásban keresni. Ilyen például az az állítása, hogy a “hús és tejtermelés csökkenése csupán a szegény országokban élők éhezéséhez járulna hozzá”, amit semmilyen kutatási eredménnyel nem támaszt alá.

Az éhezés kérdése igen összetett; jelenleg közel 800 millió ember éhezik és minden harmadik ember szenved valamilyen formában alultápláltságtól a világon, de a problémának a termelés mellett számos politikai és gazdasági vonatkozása van, így ezek közül egy-egy tényezőt elszigetelten vizsgálni nem érdemes. Ugyanakkor a vonatkozó kutatási eredmények között nincs olyan, amely arra utalna, hogy egy vegánabb világ növelné az éhezők számát, legfeljebb attól tarthatunk, hogy a növényi étrend elterjedésével előálló élelmiszer többlet elégtelen elosztása és a jelentős pazarlás miatt a pozitív hatások nem érnének el az arra leginkább rászorulókhoz. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a növényi étrend mellett több táplálék állna a rendelkezésünkre, ha figyelembe vesszük, hogy a Természetvédelmi Világalap (angolul: World Wide Fund for Nature, WWF) adatai szerint a világ szója termelésének 80%-át, illetve az általuk jegyzett Living Planet Report 2016 49. oldala alapján az összes mezőgazdasági termelésének a 33%-át a haszonállatok táplálására használjuk. Ennek pedig a 14%-a közvetlenül is alkalmas lenne emberi fogyasztásra (FAO, 2010). Említésre méltó még a Science magazinban idén júniusban megjelent cikk, amely szerint az állattenyésztés a teljes kalória-szükségletünknek csupán 18%-át, teljes fehérje-szükségletünknek pedig csak 37%-át adja, miközben a mezőgazdasági területeink 83%-át használja fel. Mindezek mellett pedig a globális ipari szereplők sokszor éppen azokban az országokban termelik meg a takarmányt a fejlett világ haszonállatai számára, ahol a helyi lakosság nem jut elegendő táplálékhoz.

Konklúzió

Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy a mondás, miszerint “az állattartás globálisan több üvegházhatású gázt termel, mint a teljes szállítmányozó ipar” egy hangzatos, mondhatni szenzációhajhász, de téves állítás volt, és ennek felderítésében Mitloehner érdeme nem kérdőjelezhető meg. Ugyanakkor ez nem ok arra, hogy az állattartás okozta környezeti és humanitárius károk felett szemet hunyjunk vagy, hogy bedőljünk olyan, nem kevésbé szenzációhajhász és megalapozatlan kijelentéseknek, miszerint “Nem igaz, hogy … a húsevés elhagyása … csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását” (Népszava).

Amennyiben mégis szeretnénk összevetni a közlekedés és az állattenyésztés gázkibocsátásának mértékét, az alábbi a Chicago-i Egyetemen 2005-ben megjelent kutatási eredmény segíthet eligazodni:
Növényi alapú étrenddel közel másfélszer hatékonyabban csökkenthetjük a CO2 lábnyomunkat (~1,48 tonna CO2 / év megtakarítás), mintha a hagyományos személyautónkat egy Hybrid-re cserélnénk (~1,05 tonna CO2 / év megtakarítás).

Emellett pedig a fentiek szerint megállja a helyét az az állítás is, hogy az állattenyésztés minden járulékos folyamatával együtt körülbelül ugyanannyi üvegházhatású gázt termel (14,5%), mint ami az összes közlekedési célú üzemanyag felhasználásból származik (14%).

 

Végezetül pedig ne feledjük: a veganizmus egy állatjogi mozgalom, melynek lényege, hogy ne éljünk vissza az állatok kárára a nagyobb erőnkkel, a hatalmunkkal vagy a technikai eszközeinkkel. Ha az állattartás nem játszana jelentős szerepet a globális felmelegedésben, az ivóvízkészleteink kimerülésében, a föld erdeinek pusztulásában és a globális élelmezési problémában, akkor is igaz lenne, hogy nincs szükségünk állatok kizsákmányolására ahhoz, hogy boldogan és egészségesen élhessünk.

______________________________________________

Az magyar sajtóban a témáról megjelent cikkek, időrendi sorrendben:

Magyar Mezőgazdaság: http://magyarmezogazdasag.hu/2018/11/04/megsem-az-allattenyesztes-felelos-klimavaltozasert
Qubit: https://qubit.hu/2018/11/07/a-husevok-megnyugodhatnak-nem-miattuk-kerul-a-legkorbe-a-legtobb-uveghazgaz
Figyelő: https://figyelo.hu/a-husipar-nem-pusztitja-el-a-bolygot
Népszava: https://nepszava.hu/3014402_megsem-a-huseves-szennyezi-leginkabb-a-kornyezetet
Gardenista: http://gardenista.hu/2018/11/08/egy-nemet-kutato-szerint-nem-igaz-hogy-a-huseves-elhagyasa-megmentheti-a-foldet/

A cikkben használt kép forrása: https://pixabay.com/hu/